A sárgarépát a X. században veszik kultúrába a perzsák. A termesztett sárgarépa géncentruma tehát Iránban van. Innen terjedt el a XIII. században keletre, Kínába, illetve nyugat felé Európába. A sárgarépának Európába való érkezése kétféle módon történhetett. Az első megtelepedés a XII. században az Ibériai-félszigeten volt, a mórok telepítették oda. Valószínű, hogy Nyugat-Európa más vidékeire innen jutott el, spanyol közvetítéssel. A másik érkezésnek Velencét említik, ugyanabban az időben. A feljegyzések szerint 1300 körül Itáliában már ismert növény és a XIV. században Franciaországban, Németországban és Hollandiában is termesztik. Angliába csak a XV. században került.

A második világháború idején született az az elképzelés, hogy a répa javítja az éjszakai látást. Az angolok radarállomásokat telepítettek keleti és déli partjaikra, hogy gyorsabban észlelhessék a tengerből, vagy levegőből érkező német támadásokat. Miután az angoloknál a répafogyasztás már ebben a korban kimagaslóan nagy volt, a németek ezeket a váratlan éjszakai észleléseket az angolok répafogyasztásának tudták be.

Színe élénk narancs, alakja egyenletesen hosszúkás. Íze friss, édeskés és tiszta. Egyszóval a jellegzetes sárgarépa-íz.

A sárgarépa is azon növények közé tartozik, melyenek megszámlálhatatlan fajtája él szerte a világban. A legfontosabb termesztett fajták: Amszterdami, Ambel, Nanti, Tip-top, Tompa vörös, Arany, Formula, Farba, Keszthelyi hengeres, Fertődi vörös.

43 kcal, 180 kJ/100 gramm

A sárgarépára különösen igaz, hogy a legfiatalabb, ceruzavékonyságú példányok a legfinomabbak. Ha zöldjével együtt árulják - ez mutatja mikor szedték -, úgy annak friss zöldnek kell lennie. Ha mégiscsak az öregebb darabokra kéne "fanyalodnunk", akkor válasszuk a tömör, egyenletes, kemény, hibátlan darabokat.

Nem szabad túl sokáig tárolni, mert rohamos gyorsasággal veszít tápértékéből. Hűvös, száraz helyen, vagy a hűtőszekrényben is pusztán néhány napig áll el.

A sárgarépa értékes tápanyagainak nagy része a héjban található, így kerüljük pucolását, csak mossuk meg folyóvízben. Az idősebb darabok héját kaparjuk le, és csak a legvégső esetben hámozzuk le.

A sárgarépa is igen univerzális alapanyagnak mondható, végtelen féleképpen készíthető el. Főzhetjük, párolhatjuk, adhatjuk levesekhez, de készíthetünk belőle pürét is, sőt desszertet is!

Karotin tartalma az összes növény közül kiemelkedik, mintegy 7 mg. C és E-vitamin-tartalma már szerényebb, de még mindig magasnak mondható.

A sárgarépa fogyasztása hozzásegít a csontok fejlődéséhez, szerepet játszik a vér tisztításában így megelőzhetőek különböző bőrbetegségek, a izületi gyulladások kialakulása.

Forrás: gourmandnet.hu