A kérdések megválaszolása kérdésekkel kezdődött: valóban étvágytalan-e az étvágytalanságra panaszkodó gyermek vagy csupán a szülő panaszkodik gyermeke étvágytalanságára? Másrészt: mit nevezünk étvágynak és étvágytalanságnak? Összehasonlítható-e két ember étvágya? A legkönnyebb talán az étvágy mibenlétének meghatározása: olyan fiziológiai és pszichológiai folyamatok összessége, melyek biztosítják a szervezet energiaigényének és tápanyagszükségletének kielégítését. Normálisnak tekinthető az az étvágyszabályozás, amely gondoskodik arról, hogy a szervezet energia-felvétele és energia-leadása egyensúlyba kerüljön. Az alultápláltság pedig a nem megfelelő kalória-, fehérje- és vitaminbevitelt jelenti.

Semmi kedve egyedül étkezni
A gyermekorvosok az étvágy milyenségére elsősorban a gyermek testsúlyából és testhosszából következtetnek: ezeket összevetik a gyermek korábbi adataival és a korosztály átlagával.
A csecsemőknél jóval egyszerűbb a táplálékbevitel mérése, hiszen az anyatej, a tápszer mennyisége követhető, később pedig a főzéskor vezetett tápláléknapló adhat támpontokat. Amennyiben a súly- és a hossznövekedés normális, az étvágy, az energia-bevitel megnyugtató lehet. A felmérések szerint az egy év alatti csecsemők között gyakori az étvágytalanság, melynek okai között szerepelhet táplálási hiba vagy tehéntej-allergia is. Okozhatják emésztési, felszívódási zavarok, a nem megfelelő gondozás és az érzelmi elhanyagolás is. Minderre egyébként fény derülhet a gyermekorvosnál, akihez az étvágytalansággal küzdő gyereket viszik. A szülőknek ilyenkor is nagy szerepük van, hiszen a gyermekorvos körültekintő kérdéseire alapos és valósághű válaszokat kell adniuk.

Ajánljuk: a szülő jegyezze fel a gyermekének adott táplálékmennyiséget, és ezt időnként mutassa meg a háziorvosnak. Fontos, hogy a gyermekorvos ismerje például a család életkörülményeit, étkezési szokásait, étkezésük minőségét. Az ilyen beszélgetések során gyakran kiderül, hogy sok szülőnek nem fontos a közös családi étkezés. A gyerekek egy része éppen azért étvágytalan, mert csak úgy eléjük rakják az ételt, egyedül ülnek az asztalnál, és semmi kedvük így étkezni. Éppen ezért nagyon fontos, hogy legalább az esti és a hétvégi közös étkezések legyenek igazi családi együttlétek. A csecsemőkori étvágytalanság is lehet átmeneti és krónikus. Az előbbit okozhatja tejundor, táplálékváltás, fogzás, utazás, idegen környezet, gyógyszerszedés, székrekedés. Téli időszakban például jellemző, hogy egy-egy séta után a gyermek beleizzad a ruhájába, megszomjazik, és a hazatérés után sok folyadékot kap, amely a telítettség érzetét kelti. A krónikus étvágytalanság jóval veszélyesebb, mivel ez a gyermek fejlődésének visszamaradásához vezethet. Okozhatja immunológiai éretlenség, valamilyen korábbi táplálási hiba, például a tehéntej idő előtti, túl korai adása vagy más idegen fehérjebevitel. Könnyen előfordulhat, hogy ez háziállatok tartásának következménye, de jelentkezhet valamilyen betegség miatt kapott antibiotikumok mellékhatásaként, de az okok között keresendő a mostanában újra növekvő számban megjelent tbc-s megbetegedés is. A krónikus étvágytalanságból eredő elégtelen táplálkozás tinédzserkorban gyomorfekélyhez, idegi eredetű lesoványodáshoz is vezethet. Az étvágytalansághoz az ivási zavarok is hozzátartoznak. A gyermekkori krónikus étvágytalanság egyik tünete az elégtelen súlygyarapodás. Márpedig ez betegség, amelyhez alkati tulajdonságok, helytelen családi étkezési szokások is ve-zethetnek. Gyakori szülői panasz, hogy a gyereknek jó étvágya volt, de ez egyszer csak megszűnt.
Az étkezések helyébe a chips, a kukoricapehely lépett, a folyadékpótlást felváltották a cukrozott italok, víz helyett rossz gyümölcsleveket isznak. Mindez ugyanúgy étvágytalansághoz vezethet, mint a túlzott szülői elvárás, melynek kifejeződése az efféle megjegyzés: Látod, a szomszéd gyerek is annyi idős, mint te, mégsem olyan sovány!

Pszichés okok
Az étvágytalanságnak - amely tehát nem egyenlő a vashiánnyal, a soványsággal - a helytelen étkezési szokásokon kívül pszichés okai is lehetnek. A csecsemőkori étvágytalanságnál például tetten érhető az anya és a csecsemő közötti kommunikációs zavar: nem akkor történik az etetés, amikor a baba éhes, az anya félreérti a kicsi jelzéseit és így tovább. Kiváltó okként jelentkezhet a szoptatás helyetti olykor indokolatlan mesterséges táplálás.
Az anya fokozott szorongásait a csecsemő is átveszi, és ez étvágytalanságban fejeződhet ki. Ugyancsak étvágytalanság lehet a következménye, ha az anya nincs a csecsemője mellett, ha helyette valamilyen ok miatt más, idegen személy gondozza a kisbabát. Kisdedkorban megtörténhet, hogy az étkezés indokolatlan túlerőltetése, a külső kényszerrel történő étkezés dacot eredményez, ami ugyancsak étvágytalanságot okozhat. Miként az a helytelen nevelői attitűd is, amely akadályozza a kisded önállósodási törekvéseit.
Az óvodáskori étvágytalanság az anyától való elszakadásra lehet válasz, de jelezheti a közösségbe való beilleszkedési zavarokat is. Az óvodába kerülés intenzív szorongásos állapota gyakran okoz étvágytalanságot. Kisiskolás korban ugyancsak a megváltozott életforma, a beilleszkedési nehézségek kelthetnek étvágytalanságot, amihez hozzájárulhat a teljesítmény-szorongás is. A prepubertáskorban jelentkező étvágytalanság kialakulását.

(Összeállításunk dr. Tomsits Erika Étvágytalan-e az étvágytalanságra panaszkodó gyermek?, dr. Gimesi Anna Az étvágytalan gyermek a háziorvosnál, dr. Nemes Nagy Anna Az étvágytalan csecsemő, dr. Csoszánszki Noémi Az étvágytalanság kórképei csecsemőkor utáni esetbemutatással és Cziegler Orsolya Az étvágytalanság pszichológiai problémái című előadásai alapján készült.)