A londoni Gyermekegészségügyi Intézet kutatói is, akik megvizsgálták, milyen hatása van a nagy energia- és nagy fehérje tartalmú "erősítő" tápszerek fogyasztásának a későbbiekben, amikor felnőtt lesz a csecsemőből, meglepődtek az eredményen.

1993 és 1995 között 300, időre, de kis súllyal született csecsemő táplálását követték nyomon.

Az ilyen babák méhen belüli fejlődésének üteme elmarad a szükségestől. Azokat a csecsemőket választották be a vizsgálatba, akiknek az édesanyja a tápszert választotta a szoptatás helyett.

Véletlenszerű kiválasztással két csoportba sorolták ezeket a csecsemőket: az egyik csoport 9 hónapos koráig szokványos, normális bébitápszert kapott, a másik csoport nagy energia- és fehérjetartalmú erősítő tápszert. (Ez utóbbi 28 %-kal több fehérjét tartalmazott, mint a normál tápszer.)

A két különböző tápszerrel táplált csecsemőnek a fejlődését összehasonlították 175, hasonlóan kis súllyal született, de anyatejjel táplált, szoptatott csecsemőével.

6-8 évvel később elvégeztek egy sor vizsgálatot valamennyi csecsemőn.

A "felerősített" tápszerrel táplált gyermekek a későbbiekben lényegesen magasabb vérnyomás-értékeket mutattak, mint a többiek.

A kutatók nem csak a szisztolés-diasztolés vérnyomást mérték, ahogy szokás, hanem a fő artériában észlelhető nyomást is. Mind a három érték magasabb volt az életük első kilenc hónapjában felerősített tápszerrel etetett gyermekeknél.

A diasztolés nyomás 3,5 higanymilliméterrel, az artériás nyomás 3 higanymilliméterrel volt nagyobb, mint a normál tápszerrel tápláltaknál.

Tudott tény, hogy a vérnyomás-érték az életkorral növekszik. Ha ezeknek a 6 - 8 éves gyerekeknek a vérnyomása kortársaik között a legmagasabbak között van, akkor nagy a valószínűsége, hogy ez felnőtt korukban is így lesz.

Egy állatkísérlet, amelyről a Nature folyóirat számolt be három éve, hasonló eredményekre jutott.

A Cambridge Egyetem kutatói vemhes egereknek a szokásosnál kevesebb táplálékot adtak, ezért kisebb utódaik születtek. Majd az így, kis súllyal született, fejlődésükben visszamaradott egereket olyan egéranyáknak adták szoptatni, amelyeket rendesen tápláltak a vemhesség alatt, és amelyek egészséges utódokat hoztak a világra.

A hirtelen "jómódba" került egércsemeték rövidebb életűek lettek, mint a kontrollcsoportba tartozó többiek.

A helyzet ellentéte - vagyis a méhen belül egészségesen fejlődő egerek, amelyeket az alultáplált nőstények szoptattak, hosszabb ideig éltek, még annál is, mint a méhen belül normálisan fejlődő, saját anyjuk által szoptatott utódok.

Sőt: a méhen belüli fejlődésben visszamaradott egerek, amikor "táplálóbb" tejjel szoptatták őket, mint az alultáplált anyjuké, hajlamossá váltak a túlevésre felnőtt korban, ha módjuk volt rá. Elhízottá lettek, és idő előtt elpusztultak.

Azok az egerek, amelyek "soványabb" ellátást kaptak a szoptatás alatt, később ehettek annyit, amennyihez kedvük volt, nem okozott semmi kárt nekik.

A kutató, Dr. Singhal aggódik, hogy az embercsecsemőket - az életük kezdetén, túltáplálással - az egereknél látotthoz hasonlóan beprogramozzuk arra, hogy elhízottak és magasvérnyomásosak legyenek.

"A gyors súlygyarapodás egy ártalmas programot ír be a vérnyomásra, de lehet, hogy sokkal több mindenre" - mondta Dr. Singhal.

"Sokkal előnyösebb a babára, ha lassú, mérsékelt ütemben növekedik."

Forrás: Science News