Az idő előtti elválasztásnak több veszélye is van. Ilyen a túletetésből fakadó kövérség és majdani következményei, a tehéntej-allergia, vagy éppen a hiányos (alul)táplálás, amikor nem a táplálék mennyiségével, hanem a minőségével van elsősorban a baj. A gyerekek nem kapnak elég zöldfőzeléket és gyümölcsöt, tiszta vizet is alig, viszont gyümölcslevet, szörpöt, "üdítőt", szénsavas "üdítőt", kólát annál többet. Szomorú látvány az "önkiszolgáló" csecsemő, akinek az egész nap folyamán lóg a szájában a (cukros) innivaló.

Egy felmérés szerint a 2-4 éves gyerekek 70%-a nem ivott még vizet. Sokuknak van azonban "gyümölcsléivó szindrómája", ami étvágytalansággal, hasmenéssel, a súlygyarapodás meglassulásával jár. Igen elterjedt az édességek, ropogtatósok fogyasztása (mint a felnőtteknél a nassolás). Ezzel megszakad az éhség-jóllakottság ciklusa, a rendszertelenül, össze-vissza étkező gyerekek nyűgösek, nehezen kezelhetők, a hangulat zűrzavaros a gyerek körül. A helyzet felismerésére és hozzáértő, tapintatos, türelmes nevelésre van szükség (a szülőket is kell nevelni!). További veszélye a túl sok szénhidrát adásának, hogy a szervezetben zsírféleség lesz belőle, ami nem csak kövérség kialakulása szempontjából kedvezőtlen, de szerepet játszik az érelmeszesedésre vezető faktorok képződésében is.
A táplálkozástól függő veszélyek közé tartozik még a fogszuvasodás is (ld. cumisüveg-szindrómát), amelyben szintén szerepe van többek között a szénhidrátoknak, különösen a fogakra tapadó édességeknek, ropogtatósoknak, stb.
A vegetariánus étrend világszerte terjed. Csecsemő- és kisdedkorban ez nem engedhető meg, mert az egészséges testi-lelki fejlődéshez szükséges anyagokat nem biztosítja. Nagy veszélye, hogy a (behozhatatlan) elmaradás nem is válik rögtön nyilvánvalóvá. Ha a szülők nem hajlanak az okos szóra, legalább a tejet - tojást (gyümölcsöt) is tartalmazó változatra (lakto-ovo-vegetariánus) kell őket rábeszélni.

A gyerek, így már az újszülött is "tudja", hogy mennyi táplálékra van szüksége. Ha keveset eszik (de jól hasznosítja) az nem jelent feltétlenül betegséget. Ahogy a felnőtteké, úgy a gyerekek táplálékigénye is egyénenként változik. Ezért sose hasonlítsuk össze a szomszéd gyerekkel. Erőltetni sem szabad az evést, mert az étkezés örömétől fogjuk megfosztani, kellemetlen élményeket szerzünk neki. Ha egy kisgyerek nem tanulja meg, hogy belső késztetéseire hallgasson, csak akkor egyen - és annyit - amikor éhes, akkor felnőttkorára fogékonnyá válik a gyorsétkezdék, cukrászdák csábításaira. Aki viszont gyermekkorában megszokja, hogy igényei szerint táplálkozhat, később is tudni fogja, hogy mennyi elég. Tapasztalat szerint sok elhízott felnőtt rosszul evő kisgyerek volt.

Minden gyerek hajlamos túlbecsülni befogadóképességét, ha ínycsiklandó ételeket lát, és annyira televeszi a tányérját, hogy nem tud megbirkózni a mennyiséggel. Nem jó ráhagyni a gyerekre, és hagyni, hogy szokásává váljon az étel otthagyása, de abba a hibába sem szabad beleesni, hogy addig erőltetjük, amíg mindent megeszik. Inkább azt kell elérni, hogy először csak keveset kapjon, később pedig keveset szedjen magának.

A csecsemőtáplálás művészet, biztosítania kell a növekedés és fejlődés igényeit, az egészséges testi és lelki fejlődés feltételeit. Ez a gyermek későbbi kiegyensúlyozottságának, elégedettségének, egészségének, boldogságának alapja is.

Forrás: babaszoba.hu