Lehetnek olyan helyzetek, amikor az anya fiatal csecsemőjét, vagy újszülöttjét sem tudja szoptatni, bármennyire akarja is azt, például szülés utáni műtét, leromlott állapot, bizonyos betegségek előfordulása esetén. Lehet az anyának olyan betegsége, amely miatt számára fontos gyógyszereket kell szednie, amelyek az anyatejbe kerülve az újszülöttre nézve károsak lehetnek, és ezért a szoptatást megtiltják. Egyértelmű, hogy ezekben az esetekben a kicsinek tápszerre van szüksége.

Gyakoribb eset, hogy egy ideig van elegendő anyatej, majd csökken a mennyisége és a csecsemő pótlást igényel. A pótlás először lehetőleg az előző szopások után lefejt anyatej legyen. Az anyatej napszaktól függően változó mennyiségben termelődhet. Általában reggel, nyugodt éjszaka után bőséges a mennyisége, délután, vagy egy kimerítő nap után este kevesebb. Ezért érdemes, sőt ajánlatos szoptatás után a feleslegben termelődött anyatejet lefejni, és félretenni az "ínséges" időkre. Ezt alaposan kimosott, kifőzött üvegben, azonnal hűtőbe téve tegyük félre, 24 órán belül felhasználható. Ha olyan mennyiségben van lefejt anyatej, ami nem fogy el 24 óra alatt, steril tárolással (három csillagos!) mélyhűtőben maximum 3 hónapig eltartható.

A lefejt és félretett anyatej felmelegítése kíméletesen, vízfürdőben történjen. Magas hőmérsékleten a tejben lévő vitaminok és értékes ellenanyagok minden esetben sérülnek. A mikrohullámú sütő működésének lényege, hogy a mikrohullámok hatására az étel molekuláinak magas rezgésszáma súrlódási hőt termel, ami alkalmas az étel megmelegítésére, illetve akár megsütésére is. A mikrohullámmal történő melegítés egyenetlen, az edény fala mentén nagyon magas hőmérséklet alakulhat ki, ezért nem javasoljuk az anyatej mikrohullámú sütőben történő felmelegítését.

Ha nincs elég anyatej, a gyermekorvossal vagy a védőnővel való előzetes egyeztetés után tápszerrel pótoljunk szopás után. Alapvető fontosságú, hogy először mindig szopjon a csecsemő, és csak utána kapja a pótlást.

A különböző tápszergyárak ma már a tápszereknek olyan széles választékát juttatják a piacra, amelyben lassan már csak a gyermekorvosok igazodnak el. Ezért semmiképpen nem javaslom a boltok polcain található legszínesebb, vagy a legjobbnak gondolt legdrágább tápszer vagy pép „szülői hatáskörben" történő megvételét.

Több szempontot kell figyelembe venni a tápszer kiválasztásánál. Az első ilyen szempont az életkor, illetve a csecsemő súlya, fejlettsége. Ma már figyelembe vesszük a csecsemő alkati adottságait, bizonyos betegségekre való öröklött hajlamát is. Természetesen fontos, hogy a csecsemő tolerálja-e a tápszert, az adott táplálás mellett megfelelő-e a súlyfejlődése, sőt fontosnak tartjuk azt is, hogy ízlik-e neki, vagy sem. Szakmai szempontból lényeges a tápszer összetétele. Alapvetően vannak tehéntejből készült és tehéntejet nem tartalmazó készítmények. Kiemelném az úgynevezett hipoallergén tápszereket, amelyeket allergiás betegségre való hajlam esetén, megelőzés céljából javasolnak. Ezek nagybetűs HA jelzéssel különböztethetők meg.

A fenti szempontokat az orvos (lehetőleg gyermekorvos) mérlegeli, ő dönti el, melyik csecsemő számára melyik tápszer lesz a legjobb. 6 hónapos életkorig receptre írva társadalombiztosítási támogatást is élveznek a tápszerek, de lehetőleg 6 hónapos életkor után is kérjük ki az orvos tanácsát, amikor a tápszert már nem kell felíratni, hanem szabadon (és támogatás nélkül, vagyis teljes áron) vásárolható a gyógyszertárban.

Egészséges csecsemő a legtöbb esetben tejalapú tápszert kap, ez azonban nem azonos a tehéntejjel. A tápszerkészítés technológiájának lényege, hogy a hevítés, porítás során a készítmény allergizáló készsége csökken. A hipoallergen tápszerekre ez fokozottan igaz, különleges technikával készülnek, ezért is drágábbak. Vagyis a tehéntej-alapú tápszerrel táplált csecsemő se kapjon egy éves koráig tehéntejet.

A fiatal csecsemő táplálék- és folyadékszükségletét 4 hónapos korig általában fedezi a tápszer. Ebben az életkorban az emészthetőség szempontjából is a folyékony táplálék a legmegfelelőbb. A szilárd táplálék az emésztőrendszer megterhelésével elősegítheti a különböző ételallergiák, vagy emésztési zavarok kialakulását. Ebben az életkorban szilárd tápláléknak minősül a burgonya- vagy almapüré is, akkor is, ha az lefolyik a kanálról. A valóban sűrű állagú étel lenyelése pedig fizikailag is gondot okoz a fiatal csecsemőnek, nyelvével nem hátra, hanem előrefelé löki.

Nagy melegben, vagy már szilárdabb étrend adásakor, illetve betegség esetén teára is szüksége van a csecsemőnek. Amennyiben csupán folyadékpótlás a teáztatás célja, legjobb a cukor nélküli tea, ami lehet akár forralt víz is. Ugyanakkor betegség esetén szükség van a szénhidrátra: a szőlőcukros tea gyorsan hasznosítható energiaként és nélkülözhetetlen folyadékként szolgál.

dr. Kovács Ágnes gyermekorvos, A doktor néni könyve szerzője.