A betegség egyáltalán nem ritka: statisztikák szerint minden ezer gyermekből három ebben a betegségben szenved. A fiúkat négyszer gyakrabban érinti, mint a lányokat. A kórkép lényege, hogy a gyomor kimenete összeszűkül, ezért a gyomor "lefelé" nem tudja továbbítani tartalmát, így hányással a külvilágba juttatja.
Hogyan alakul ki ez a szűkület? A mai napig nem tudjuk pontosan. Az biztos, hogy születéskor nincs meg, tehát nem fejlődési rendellenesség, hanem szerzett betegség. Számos biokémiai, hormonális és egyéb változást leírtak az ilyen gyermekeknél, sőt genetikai kapcsolatokat, valamint a vércsoporttal való összefüggést is felfedezni vélnek – de ezek egyikéről sem sikerült bebizonyítani, hogy a kórkép oka lenne. Egy biztos: valamilyen ismeretlen ok miatt a pylorus izomfala megvastagodik, így hozza létre a szűkületet. A legvalószínűbb ok az izomzat beidegzésének éretlensége, vagyis ez a kórkép is egy alkalmazkodási zavar lehet.
A betegség első tünete a hányás, melynek jellegzetessége, hogy sohasem tartalmaz epét. A panaszok többnyire rögtön szoptatás után jelentkeznek, mert a teli gyomor ilyenkor nem tudja továbbítani a tartalmát. Jellemző, hogy az etetés után hányó baba rögtön újra éhes, és szívesen eszik is. (Más, hasonló tünetekkel járó betegségekben a csecsemő étvágytalan.) Sugárhányásnak nevezzük az egyszerre, nagy mennyiségű, nagy ívben (esetleg több méterre is!) kilövellő hányadékot. Bár ez a típusos, nem kell feltétlenül az elejétől ilyennek lennie, de a hányás egyre gyakoribb és egyre kifejezettebb lesz.
A fenti tünetek kórházi kezelést indokolnak. Már a baba fizikális vizsgálatakor feltűnhet, hogy a gyomor erőlködik, hogy átpréselje tartalmát a szűkületen. Ilyenkor a hason a bőr alatt szaladgáló "pingponglabdát" lehet látni.
Gyakorlott vizsgáló az esetek egy részében ki tudja tapintani a hasban a megvastagodott izomcsatornát is. Régebben nyelési röntgenvizsgálatokat végeztek, ma már az ultrahang vette át a vezető szerepet a pontos diagnosztikában. Az ultrahangon jól látótérbe hozható a pylorus, és jól lemérhető annak falvastagsága, hossza.
A betegség kezelése műtéti. Még a műtét előtt, az akut szakban rendezni kell a sok hányás miatt kialakuló kiszáradást, ion- és sav-bázis zavart. Az operáció során kívülről bemetszik a pylorus izomzatát, ezáltal megszüntetik az izommegvastagodás miatt beálló szűkületet. Ez az egyszerű műtét életre szóló megoldást nyújt, ritkán kell újra operálni. A behatolás történhet rövid hasfali harántmetszésből, de egyre gyakoribb a köldökből nyitott hasfal-, illetve az endoszkópos műtét.
Az egyre éberebb szülői és háziorvosi ellátásnak, a viszonylag könnyű és gyors diagnózisnak, valamint a jó eredményeket felmutató műtétnek köszönhetően a betegség teljesen meggyógyítható. Visszaeséssel alig, maradványtünetekkel vagy halálozással egyáltalán nem kell számolni. Orvosi szemmel nézve a kórkép nem súlyosabb egy komolyabb középfülgyulladásnál…