A búza után az emberiség második legfontosabb gabonaféléje, melyet már az újkőkor óta ismertek, de szélesebb körben csak a déli hódításokkal terjedt el. A Zhou-korban már általános, fő gabonafélének számított Kína déli vidékein. A rizs északon nem nagyon él meg, bár időről-időre megpróbálkoznak művelésével.

Barna rizs: színe attól barna, hogy a hántolás után nem fényezik (azaz nem koptatják le róla a pelyvás héj alatti úgynevezett "ezüsthárgyát"), emiatt nagyobb a tápértéke, viszont lassabban fő, s keményebb marad.

Opál rizs: A hántolt rizsek egy speciális változata (legalább is nálunk ezen a néven ismert), amelyet még a héjában felgőzölnek, s csak azután hántolnak. Ez a nyersen koptatott-fényezettnél ízesebb, tápdúsabb, s bár a színe eredetileg barnás, mire megfő, kifehéredik. A hántolt és fényezett rizsek rendszerint fehérek (az ízük kevéssé jellegzetes), s fajtájukra, viselkedésükre az alakjukból következtethetünk.

Hosszú szemű fajták: (ezek hossza az átmérőjük négy-ötszöröse is lehet) a főzésnél nem tapadnak össze, "pergősek", így elsősorban hagyományos köretnek, rizottónak, s hasonlók készítéséhez valók.

Rövid szemű fajták: általában puhábbra főnek, s hajlamosak az összetapadásra, így ezeket könnyebb pálcikával enni, s például gombócnak, pudingnak, tejberizsnek is jobban megállják a helyüket.

Köretek készítésén kívül, készül belőle liszt is, illetve a rizsből készül a szakhé nevű rizsbor is.

B-vitaminokat, kalciumot, vasat, fehérjét, keményítőt, rostot, szerves sót tartalmaz. A barna rizs hántolásával kapjuk a fényes, fehér rizst. Bőrbetegségek gyógyítására, hajhullás, korpásodás kezelésére a rizskorpa fogyasztása ajánlatos, bélgyulladások esetén a rizsnyák; gyomorproblémák esetén a barna rizs ajánlott. A rizstejet tejérzékenységben szenvedő emberek fogyaszthatják.

Forrás: gourmandnet.hu