A pázsitfélék géniuszának is szokták nevezni. Több faját emberemlékezet óta termesztik. Az árpa Plinius szerint a görögök legrégibb termesztett gabona-neme. Már a rómaiak lovat abrakoltattak vele, s az árpa azóta is inkább abrak maradt Dél-Európában a zabszem helyett; de kenyeret itt is sütöttek belőle, s büntetésből a katonáknak adták.

Az "árpa-ital" is nagyon régi. Az ősegyiptomiak, a trákok, görögök és gallusok már a legrégibb időben, a germánok pedig Tacitus idejében itták az árpa szeszes levét. Legrégebb óta a hatsoros árpát ismeri az egyiptomi, zsidó, görög és indiai nép, melyet ősidők óta vetnek. Magvát az egyiptomi múmiák közt is megtalálták. Európába Egyiptomból jutott, ahol a kétsoros és hatsoros árpát ma is termesztik.

A különböző árpafajtákat alapvetően a sorok száma alapján különböztetjük meg. Eszerint lehet kettő, négy, illetve hatsoros is.

Az európai havasokban 1000 méterig, Dél-Amerikában 3000 m. magasságig, a Himaláján még 4300 m. magasságban is termesztik. A szibériai, norvég, skót és ír népnek, általában az északi és havasi lakóknak az árpaliszt a főtápláléka. Az árpából komisz-, vagy szegény-, de tápláló és egészséges kenyeret sütnek.

Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy ebből a növényből készül a sör és még sok égetett szesz is.

B1-, B2-, B5-, B6-, E-vitamint; fehérjét, növényi olajat, keményítőt, szerves sót, rostot tartalmaz. Csak hántoltan használható. Fogyasztása csökkenti a vér koleszterinszintjét, segít bizonyos bőrbetegségek gyógyulásában, a fogak épségének megőrzésében.

Forrás: gourmandnet.hu