A diófa Kínában, Közép-Ázsiában és Közép-Európában őshonos növény. A honfoglaló magyarság vándorlásai során már ismerte és itt, a Kárpát-medencében régi ismerősként üdvözölte, fogyasztotta termését. Mára a legnagyobb mennyiségben az Egyesült Államokban, Törökországban, Kínában és Olaszországban termesztik.

Ínségesebb időkben levelét, a dohány leveleihez hasonlóan szivar, illetve pipadohány készítésére is használták.

A fa törzse köztudottan egyik legnemesebb nyersanyaga bútoroknak, műtárgyaknak, furnéroknak.

Az apró termést kezdetben kemény zöld, fehér pöttyös burok fedi, mely az érés során lassan felreped és előbújik a világosbarna, később sötétbarna diótermés. Íze jellegzetes, enyhén kesernyés, már-már tömény.

Legismertebb hazai fajtái helységnevekhez kapcsolódnak, így ezek az alsószentiváni, milotai, tiszacsécsi. A héj vastagsága szerint is megkülönböztethetjük az egyes fajokat, így a papír, és vastag héjút.

654 kcal, 2747 kJ/100 gramm

Ha hámozatlan diót vásárolunk, igyekezzünk aranysárgát venni, melynek héja könnyen törik, így sok energiát spórolhatunk meg magunknak a pucolásnál. A már pucolt dió könnyen avasodik, így mindig alaposan vizsgáljuk meg nem porhanyós, vagy kellemetlen szagú-e a gyümölcs.

A diót két formában szoktuk tárolni, héjasan vagy pucolva, dióbélként. Mindkét formában száraz, hűvös helyen tároljuk, de héjasan tovább megőrzi minőségét. 0 °C körüli hőmérsékleten 1 évig is eltartható a dióbél, (nyugodtan tárolhatjuk hűtőszekrényben, vagy akár mélyhűtőben is), 10 °C hőmérsékleten 6-8 hónapig, szobahőmérsékleten 1-4 hónapig őrzi meg minőségét.

Ha héjastul szereztük be a diót, elöszőr meg kell pucolnunk. Ennek legkönnyebb módja ha diótörőt, vagy kalapácsot használunk. Ezután a gyümölcs akár azonnal fogyasztható, de ha süteménybe tesszük akkor vagy össze kell törnünk, vagy le kell darálnunk. Durvább darabokra legegyszerűbben egy nylon zacskó, vagy konyharuha segítségével törhetjük, melybe beletöltjük a dióbelet és húskalapáccsal a kívánt méretűre törjük a szemeket. Amennyiben a recept a hártya eltávolítását is megkívánja, akkor egy percre tegyük a dióbelet forró vízbe, majd konyharuhába csavarva dörzsöljük le a nem kívánt részt.

A dió leggyakrabban édességekben, különféle süteményekben bukkan fel asztalunkon, ám salátákba, húsételek mellé vagy akár töltelékeként is finom lehet. Igazán finom csemege a mézben eltett dió, mely egészséges, bár egyáltalán nem diétás. A franciák a dióból olajat is készítenek, melyet saláta különlegességeik elkészítéséhez használnak.

A dió igazi beltartalmi különlegessége és értéke az úgynevezett Omega 3 zsírsav, mely elengedhetetlen szervezetünk számára, de önálló előállítására nem képes.

A dió gyógyhatása nagyon szerteágazó. A gyümölcs maga parazitaölő, féregölő, vértisztító, emésztő szervek munkáját serkentő hatású. Újabban napvilágott látott tanulmányok szerint napi 50 gramm elfogyasztása nagy mértékben csökkenti a szívbetegségek kialakulásának esélyét. Leveleiből készült főzetét régen fejtetű ellen használták. Magas energiatartalmának köszönhetően kimerültség esetén is gyorsan segít.

Forrás: gourmandnet.hu