A karfiolt gyakran emlegetik a káposztafélék királyának is. Feltehetően Kínából származik, és onnan került át a Közel-Keletre, majd a XII. században szíriai káposzta néven került Spanyolországba, ahonnan Olaszországon keresztül kezdte meg lassú hódító útját Európában.

Kezdetben a karfiol teniszlabda méretű volt és a termesztési kísérleteknek köszönhetően érte el mára a nem ritkán futball labda nagyságú méretet.

Minden karfiol fajta két részből áll: a rózsákból, melyek középen helyezkednek el és ezeket közrefogó levelekből. A rózsák színe a fehértől az egészen sötét liláig terjed, de ízük ennek ellenére egységesnek mondható. A karfiol íze emlékeztet a káposztáéra annál lágyabb, kellemesebb.

A karfioloknak rengeteg fajtáját kísérletezték ki. Ezek közé tartoznak a Brokkolifol, mely a karfiol és brokkoli keresztezéséből jött létre, vagy a pagoda karfiol. De ezeken kívül is igen sok fajta létezik, melyek főleg méretükben és színükben, mintsem ízükben vagy felhasználhatóságukban különböznek.

28 kcal, 118 kJ/100 gramm

Vásárlásnál válasszuk a hófehér, minden folttól, hibától mentes példányokat. Állaga legyen tömör, levelei zöldek, frissek.

Sajnos nem túl sokáig mindössze 1-2 napig tárolható hűtőszekrényben, így gyorsan használjuk fel. Ezzel szemben viszont remekül fagyasztható! Rövid blansírozás után mélyhűtőben akár egy évig is friss marad.

Először a leveleket távolítsuk el, majd a torzsáját vágjuk ki a növénynek. Ezután a zöldség már könnyen rózsáira szedhető, melyeket hideg vízzel alaposan mossunk át. Ha főzzük a karfiolt, akkor a főzés kezdetekor adjunk egy kevés citromlevet, vagy egyéb savat a főzővízhez, így biztosan megtartja gyönyörű világos színét. A karfiol a káposztafélékre jellemző módon - bár a brokkolinál kevésbé - nagyon érzékeny a túlfőzésre, így bánjunk vele nagyon óvatosan, mert ha túl főtt igen kellemetlen állagúvá és ízűvé válhat. Egy hústűvel könnyen ellenőrizhetjük, hogy megfelelően megpuhult-e.

A karfiolnak rengeteg elkészítési módját ismerjük. Párolhatjuk, gőzölhetjük, főzhetjük, süthetjük, pépesíthetjük, vagy a kisebb példányokat használhatjuk egészben is. Készíthető belőle leves, különböző előételek, köretek, de önálló főételként is megállják a helyüket. Azonban minden esetben - a levest leszámítva - megkövetelnek valamilyen mártást is.

A karfiol káliumot, vasat, és cinket tartalmaz, de ezeken kívül jó forrása az A-, és C-vitaminoknak is.

A karfiol köztudottan puffasztó hatású - elég ha csak a Picasso Kalandjai című filmre gondolunk - így megszünteti az emésztési panaszokat.

Forrás: gourmandnet.hu