A karalábé minden valószínűség szerint Közép-Európából származik. Bár nem túl elterjedt növény, fogyasztása kedvelt Angliában, Kínában, Indiában és Ázsiában. Legnagyobb termelője és fogyasztója Németország.

Külső megjelenése miatt - úgy néz ki, mintha káposzta és valamely gyökérféle keresztezéséből származna - gyakran tévesen, hiszen a föld felett nő a gyökérfélékhez sorolják. Kasmírban nem csak gumóját, hanem leveleit is használják, amit fokhagymával és chilivel mustárolajban párolnak meg.

Alakja a már említett gömbölyded forma. Színe fajtától függően halvány zöld, vagy lila. Ízük színüktől függetlenül megegyezik, lágy, friss, jellegében hasonlít a káposztáéra, de annál jóval lágyabb, gyengébb.

Alapvetően két fajtáját különböztetjük meg a karalábéknak, mégpedig: a lilát és a zöldet.

14 kcal, 57 kJ/100 gramm

A kicsi, még zsenge karalábék a legfinomabbak, így ezeket a példányokat válasszuk. Ezek színe halványzöld, átmérőjük 4-7 cm, állaguk tömör, héjuk sérülésektől mentes. A karalábé színe mellett formája is igen áruklodó lehet. A hosszúkás alak a szoros ültetésről tanúskodik, ha tehetjük ezeket ne válasszuk.

Hűvös helyen (0 °C) tárolva egy hétig áll el. Amennyiben hosszabb ideig szeretnénk tárolni, akkor tekerjük nedves rongyba, majd így helyezzük a hűtőszekrénybe, így akár négy hétig is frissen tartható.

Vékonyan pucoljuk meg a karalábét burgonyahámozóval, majd a további felhasználástól függően daraboljuk, kisebb méret esetén, vagy ha tölteni kívánjuk akkor hagyjuk egyben is.

Igen sokféleképpen készíthetjük el a karalábét - főzelékként, levesként, sütve, töltve -, azonban az előfőzés sosem hanyagolható el. Amennyiben nagyobb karalábét választottunk, akár meg is tölthetjük, ehhez vájjunk külön erre a célra alkalmas karalábévájóval, vagy egyszerűen egy teáskanállal mélyedést a belsejébe.

Legtöbb benne a kálium, de kalcium-magnézium aránya is kedvező, így segítve egymás felszívódását. Tartalmaz még számos ásványt, valamint jelentős mennyiségű A és B vitamint.

A karalábé fogyasztása segíti a vér savtalanítását, illetve a nehezen gyógyuló sebek gyógyulását.

Forrás: gourmandnet.hu