A Földközi-tenger partvidékén és Észak-Európában őshonos növény. A Kanári-szigetektől Ausztráliáig, Indiától Észak- és Dél-Amerikáig mindenütt megtalálható. Megterem az árkok, patakok mentén éppen úgy, mint a pusztaságban. Az egyiptomiak ismerték, a görögök és a rómaiak rendszeresen fogyasztották. Hazánkban is kedvelt zöldségféle.

Mint minden gyökérzöldség, a gumós zeller is jól tárolható hosszabb időn át. Pincében, vermekben, zsírpapírral bélelt ládákban 3-5 hónapig is nyugodtan eltárolható.

A gumó göcsörtös, barna-fehér foltos. Íze hasonlít a rúdzelleréhez, talán kevésbé intenzív.

A gumós zeller egyes fajtái között az ételkészítés szempontjából nincsenek olyan nagy különbségek. A legismertebbek: Hegykői, Monostorpályi, Frigga, Alabástrom, Apia, Roka.

16 kcal, 67 kJ/100 gramm

Külseje nem igazán árulkodó, így csak a méretére és leveleire hagyatkozhatunk. Vásároljuk a kisebb gumókat, így itt is kizárható a zöldség fássága, illetve vásároljuk azokat a példányokat melyeknek a zöldje friss, élénk, hibátlan!

Ha zöldjével együtt vásároltuk meg a zellert, akkor vágjuk le leveleit és azokat egy külön edénybe, állítsuk vízbe. A gumót - amennyiben nem egész zellert vásároltunk, akkor a vágott felével állítsuk kevés vízbe - felhasználásig tároljuk, száraz, hűvös - akár hűtőszekrényben -, sötét helyen.

Közvetlenül felhasználás előtt alaposan mossuk meg, és egy éles késsel pucoljuk meg, majd aprítsuk a kívánt formára. Ha nem használnánk fel rögtön, akkor helyezzük citromos vízbe, így biztos nem barnul meg.

Levesek, mártások, főzelékek, saláták nélkülözhetetlen összetevője. Vághatjuk vékony szeletekre is és így akár csőben is süthetjük.

Nagy keresztmetszetének köszönhetően csodálatos díszítések készíthetők belőle.

Bár C-vitamin tartalma más növényekéhez képest csak átlagosnak mondható, de kalciumot, nátriumot és foszfort bőségesen tartalmaz.

Fogyasztása hozzájárul a vér savtalanításához és egyensúlyba hozza a vér sav-lúg tartalmát is.

Forrás: gourmandnet.hu