A kukorica angol neve, az "indian corn" a kolumbuszi hódításokig vezethető vissza, amikor is az amerikai indiánok vendégszeretetük jelképéül két ajándékot nyújtottak át az érkező angoloknak. Dohányt és kukoricát, amit az angolok akkor még nem ismertek és egyszerűen csak gabonának (corn) hittek.

A kukoricaszemek színe fajtától függetlenül aranysárga, héja pedig világoszöld. Íze jellegzetes, édeskés, keményítős.

Öt fő fajtáját különböztetjük meg a kukoricának. Pattogatni való kukoricát, csemege kukoricát - ez az általunk is fogyasztott fajta -, a lófogú-, a kemény héjú- és a lisztkukoricát. Ezen kívül még érettségi szempontból megkülönböztetjük a bébi kukoricát.

351 kcal, 1441 kJ/100 gramm

A kukoricacső frissességét két módon állapíthatjuk meg. Egyik, hogy egyszerűen a kukorica csuhéjára hagyatkozunk és ha az friss, egészséges, akkor valószínűleg a kukoricaszemek is azok. A másik, biztosabb módszer, ha pár szemet megkarcolunk és ha tejszerű folyadék csurran ki belőlük, akkor tökéletesen friss példányokra leltünk.

Ha megtehetjük, még a vásárlás napján használjuk fel, mert a szemekben lévő cukor pillanatok alatt keményítővé válik, ami jelentősen rontja a kukorica minőségét. Ha mégsem sikerült az összes csövet felhasználnunk akkor fagyasszuk le őket, így hónapokig eláll.

A kukorica különösebb előkészítést nem igényel. Egyes ételek elkészítéséhez, még csuhéját sem kell eltávolítanunk.

Elkészítési módjainak száma jóval nagyobb, mint azt sokan gondolnák. Adhatjuk levesekhez, akár főzelékekhez is. Süthetjük parázson, vagy a mindannyiunk által oly kedvelt módon megfőzhetjük, és már fogyaszthatjuk is sózva. Jó tudni, ha közvetlenül törés után főzzük meg, percek alatt megpuhulnak a csövek.

Magas a fehérje-, a zsír-, szénhidráttartalma. Fontos vitaminokat (B1, B2, C, karotin) és ásványi sókat is tartalmaz (foszfor, kalcium, vas).

Sajnos igen magas a kalória tartalma, így kedvező ásványi anyag tartalma ellenére sem állítható be a mindennapi étrendbe.

Forrás: gourmandnet.hu